Egy ASUS A1008 története…
A most leírásra kerülő történet ugyan 2014-es, de úgy gondoltam érdemes megosztani veletek, kedves olvasóim. Ez a laptop (netbook) megér egy misét. Már a kiinduló története se volt egyszerű, hiszen minő meglepetés, egy lányé volt, annak idején neki lett választva különböző szempontok alapján.
Neki a legfontosabb eldöntenivalója a gép színe volt, hiszen mindenáron rózsaszínt szeretett volna. Azt gondolnánk ez nem is egyszerű feladat? Mekkora tévedés! Már ennek a csöppségnek a megvételekor (valamikor 2011 körül) is hatalmas volt a rózsaszín netbook választék. Volt piros+rózsaszín, fehér+rózsaszín, fekete+rózsaszín, sötétebb, világosabb, mintás, s még sorolhatnám, persze a belseje mindnek ugyan azt a processzort, ugyan annyi memóriát, s ugyan azokat az alapeszközöket rejtette. Végül a leányzó egy Asus A1008 divatnetbook mellett döntött, mert ez tetszett meg neki.
Én reméltem, hogy ezzel a szerepem lezárul, s többet nem látom a gépet, ámde tévedtem, s mekkorát! Minden bántás nélkül mondhatom, hogy szegény gépnek igen sanyarú sorsa volt, s végül darabokban került hozzám "nagyszervízre". Persze idehaza nem kapható hozzá semmilyen alkatrész, ha meg igen, akkor aranyáron. Érdekes, hogy a barna kivitelhez lehetett burkolati elemeket találni idehaza is, de a teljesen rózsaszín úgy tűnik nem volt annyira népszerű választás.
A kis gép hányattatott sorsát jellemzi, hogy mikor megszorult a zsanér, akkor nem azonnal visszakerült hozzám, hanem a tulajdonosa egy (vagy több) laza mozdulattal szimplán kinyitotta a fedelet, nem törődve vele, hogy ezzel ripityára is törte azonnal. Valamilyen ügyes módszerrel sikerült elhagynia belőle a LAN csatlakozó fedelét, meg a VGA kimenetet is. Ez utóbbi kettő dolog nem olyan nagy probléma, Wifi van, monitorra meg nem akarják rádugni. Viszont az, hogy a kijelző önálló életet él és nem áll meg a helyén, na az már probléma!
A képen jól látható, hogy középről hiányzik a VGA csatlakozó, jobb alul pedig a LAN fele. A következő képen látszik, hogy a tüskék azért még megvannak, tehát ha valaki nagyon elszánt, akár még kábelt is dughat bele, csak győzze ott tartani a helyén...
Hát igen, ez a kijelző így biztos nem marad meg a helyén, jöhet a burkolatcsere. Első körben gondolkoztam azon is, hogy csak simán megragasztom és megtalpalom, de sarlatán dolognak tűnt, így inkább a békésebb megoldást választottam és rendeltem Kínából tartalék alkatrészt.
Első körben a billentyűzettől kell megszabadulni, ehhez csak ki kell pattintani a rögzítőfülecskéket a helyükről, majd a billentyűzet fóliakábelét kihúzni a csatlakozóból.
Ha ezzel megvagyunk, akkor jöhet a csavarok kitekergetése, s a burkolat kettéválasztása (nagyon hasznos szerszám a pengető - azzal legalább mi nem sértjük meg a műanyagot!).
Miután lekerült a burkolat felső része, jöhetett a további szörnyülködés. Ilyen kosztengert régen láttam már laptopban...
Ha a zsanérokat rögzítő csavarokat is eltávolítottuk, akkor már csak azokat a kábeleket kell kiszabadítanunk, amik átmennek a kijelzőhöz (Wifi antenna, LCD, ...), majd jöhet a kíméletes további bontás.
A kijelzőt takaró burkolatot szintén a pengetővel lehet szétpattintani, majd következhetnek a csavarok is.
Íme a "bűnös" rész, nem gondoltam volna, hogy ennyire vékony műanyagra merik bízni a zsanérokat. Nem csoda, ha egy kis feszítésre el tudott törni.
Végül nem bíztam a véletlenre a dolgokat, a kiváltó okot nem a felső burkolathoz kapott zsanérokkal szűntettem meg, hanem szétkaptam az eredetiket. Egy kis tisztítgatás (WD-40), kenés (gépzsír), majd az összerakást követő finomhangolás után jöhetett az egész netbook összerakása.
Mindezekből okulva egyetlen apró tanácsom van azoknak, akik nem szeretnének hasonlóképp járni: mikor kezdődnek a bajok, akkor kell elhárítani őket! ha már kezd nehezebben nyílni a laptop fedele, akkor kell nekiugrani és időben elhárítani a vészt!